Bepillantás egy bölcsőde életébe

Óvodaérettség, menni vagy nem menni, ez itt a kérdés!

2018. március 28. - Baby Bocsok

Nyakunkon az óvodai beiratkozás, sok szülőben merül fel a kérdés, hogy vajon óvodaérett-e a gyerekem? Egyáltalán létezik-e az a kifejezés, hogy „óvodaérettség”? Cikkünkkel szeretnénk egy kis segítséget nyújtani a hezitáló szülőknek, hogy mik azok a fejlődési mérföldkövek, amelyeket nem árt szemügyre venni gyermekünk óvodai beiratkozása előtt. Meglehet, hogy érdemes még egy kicsit a bölcsiben gyakorolni, mielőtt végleg az óvoda mellett döntünk! A Baby Bocsok Bölcsőde vezetőivel Ákoshegyi Mártával és Harmath Henriettel beszélgettünk.

Alapvetően el lehet mondani, hogy a gyerekek többsége 3-3,5 éves korára válik óvoda éretté, azonban a gyerekek fejlődésében, jellemzően 2 éves kort követően elindul egy szocializációs igény, amelyet sokszor már a szülők nem tudnak kielégíteni. Zenebölcsi, külön torna, festegetés, gyurmázás otthon, játszóterezés, baba bulik, de még mindig kevés, a gyerek látszólag unatkozik. Biztos ismerősen hangzik – kezdi gondolatait Ákoshegyi Márta.

A 2-2,5 éves gyerekek szüleiben sokszor merül fel, hogy majd az ovival ez biztosan megoldódik, és inkább kivárnak, hogy aztán – szinte napra pontosan – 3 évesen közösségbe írassák gyermeküket. De vajon biztosan ez a jó döntés? És vajon ténylegesen el tudja kezdeni 3 évesen az ovit? – teszi fel a nagy kérdést Márta, a Baby Bocsok vezető-helyettese. „Fontos tudni, hogy manapság borzasztóan túlterheltek az óvodák, így a gyerekek többsége nem is tudja megkezdeni a beszokást 3 évesen, csak hónapokkal később. A szülő nem tud időben visszamenni dolgozni, állandó probléma a kisgyerek felügyelete, vagy épp a beszoktatás történik meg kutyafuttában, csakhogy a munkába állás idejében megtörténjen. Lehet érdemes lett volna 2-2,5 évesen inkább a bölcsit választani? – teszi fel az elgondolkoztató kérdést Márta.ovodaerettseg.png

Nem a megismert dalok száma határozza meg az óvodaérettséget és nem is az, hogy 5-ig, vagy 10-ig tud elszámolni a kicsi. Ennél sokkal mélyebbre kell ásnunk! Az óvoda már feltételez egyfajta önállóságot, amely feltehetően egyáltalán nem jelent problémát azoknak a gyerekeknek, akiknek volt alkalmuk a bölcsődében némi rutinra szert tenni. Egy tépőzáras cipő bekapcsolása, sapka felvétele, kanállal evés, játékok elpakolása egyáltalán nem szokott gondot jelenteni egy vérbeli bölcsisnek, akik azonban ebből kimaradtak, ott érdemes a szülőknek erre külön figyelmet fordítani! Gyakoroljunk otthon, tegyünk kísérletet egy zokni felvételére, adjunk evőeszközt a picúr kezébe, ezzel is elősegítve, hogy az első napok bizonytalanságai mellett ezek a feladatok gördülékenyen menjenek majd – sorolja a jó tanácsokat Harmath Heni.

Az önállóság témaköréhez kapcsolódik a szobatisztaság is, amely szinte minden óvodában alapkövetelmény. Na persze nem arról van szó, hogy nem megengedett egy-egy „baleset”, de az mindenképp feltétel, hogy a gyerek egyértelműen jelezze, hogy wc-re szeretne menni. A bölcsődés gyerekek általában itt is jelentős előnnyel indulnak, hiszen nekik volt lehetőségük már jó előre gyakorolni, hajtotta őket a kíváncsiság, hogy ha a kisbarátnak sikerült a wc-be, akkor vajon neki is fog? Nem szabad elfelejteni, hogy a szobatisztaságot nem lehet erőltetni, arra a gyereknek meg kell érnie. Belső indíttatás kell hozzá, amely ha még 3 évesen sem valósul meg, akkor ezzel nem szabad stressz helyzetbe hozni a kicsit, mert csak rosszabb lesz. A bölcsiben ez még nem alapkövetelmény, nyugodtan lehet gyakorolni – neveti el magát Heni.

 Szót kell ejteni a megfelelő kommunikációs fejlettségről is! Nem kell, hogy a gyermek összetett mondatokban beszéljen, ez nem elvárás 3 éves korban, de mindenképpen ki kell tudnia fejezni magát. Óvónő, dadus, csoporttársak, akikkel mind-mind kapcsolatot kell létesíteni. Szólni, ha baj van, elkérni egy játékot, segítséget kérni az öltözésnél, csak hogy néhányat említsünk.

Ami viszont még kiemelendő, hogy érettnek kell lenni az elválásra! Sírás nélkül ez aligha elképzelhető, talán nem is jó, ha egy gyerek sírás nélkül szokik be. Sok szülő meséli, hogy „nem akarja kétszer ezt a kálváriát végigcsinálni, amit a beszoktatás jelent. Pedig ez nincs így! Az a gyerek, aki egyszer már elfogadta az elválás gondolatát – akár ovis, akár bölcsis korában – annak ez már többször nem jelent gondot. Egy a fontos, hogy az óvónő felé áradó bizalom felépítésénél jelen legyen a szülő, akár anya, akár apa! – zárja gondolatait Márta.

A bejegyzés trackback címe:

https://babybocsokbolcsode.blog.hu/api/trackback/id/tr5013786216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.